Eb.

Az 1756-os könyv szerint: ebet látni: gyönyörűség. De a fehér eb jobb, mint más színű eb. Eb, ha fogait mutogatja: gyűlölség. Eb, ha hízelkedő: álnokságot jegyez. Eb, ha siket: ártalmas rágalmazás. Ebugatást hallani: ellenségtől győzettetni. Ebet angliait látni, kinek a szája és a fél combja fekete, egyebe pedig fehér: főember tégedet csalárdságával megkerül.

Kerner Jusztinusz szerint: eb, amely megharap, és a seb megmarad: betegség jegye; ha nem marad seb: ellenségeiden győzelmet aratsz. Ebugatás: ellenségeid győznek. Süket eb: epekedés. Fekete eb: vak gyűlölet. Lompos eb: szegénység. Házőrző, ha megmar: csalódás legjobb barátodban. Öleb: dolog.

Magyar könyvek szerint: úszó eb: segítséget jegyez. Eb, amely macskával verekszik: oltalom. Ebszőlő: öröm. Ebtövis: kellemetlen vendégség. Vén eb: szerelmes anyós. Eb tavasszal: zavar a házaséletben. Útonjárónál: gonosz. Szürke eb: verekedés asszonyokkal. Vörös eb: halál.

Ebéd. Házasság. Ebédidő: hosszú öregség. Ebédet enni idegen asztalnál: kellemetes. Ebéd otthon, vendéggel: gond.

Más források szerint: ebéd jegyez: házasságot. Magányos ebéd: betegség. Vendéggel: megcsalatás. Ebédlő: haláleset. Ebéd egy halottal: kiváló szerencse. (1855.)

Kerner szerint: ebéd, amelynek nincs vége: nagy nélkülözést jegyez. Papi ebéd: látogatást jelez. Böjtös ebéd: jó egészség. Csíklevessel kezdődő ebéd: dínomdánomot mutat.

Az 1855-ös könyv szerint: idegen szobában ebédelni: gond. Húst ebédelni nagypénteken: gonosz. Ebédre hívó harangszó, messziről: börtönt jegyez.

Ébenfa. Kis szomorúság.

Ecet. Ecetet inni: jó nyereség. Ecetfa: mulatság jele. Ecetágy: házi kellemetlenség. Ecetet árulni: kenyérgond jegye. Ecetesüveg: kár, törés, romlás. A háztartásban bosszúság.

Kerner szerint: ecetet inni szűzleánynak: gonosz.

Ecset. Kár. Ecset, amely szakállunkból való volna: új házat jegyez. Ecset disznónak szőréből: nagy szél jele. Ecset tojássárgájával bevonva: betegség.

Edény. Házi kellemetlenség. Edénytörés: mindig baj. Nőtlen embernek: agglegénységet ígér. Leánynak: pártában maradást.

Egy öregasszony szerint; edény jelez kiadást. Különféle edény: harag jegye. Kopott edény: baj egy öregasszony révén. Zöld edény: korai tavasz. Edényeskocsi: jó utazás. Edényesbolt: házasság a családban. Edényesember, ha tótul szólít meg: még abban az esztendőben házasságot jelez. (1855.)

Edény ágason, zöld udvaron: örömteljes viszontlátást mutat. Leánynak: udvarlót jegyez. Edény, ha macska kölykezett bele: szerencsétlenség.

Édes. Hízelkedés. Édes italt inni: megszerelmesedés jegye. Édesség: szerelmi kaland. Édes víz: gazdag asszony. Édes víz, ha más issza: öregasszony.

Éden. Éden kertjéről álmodni: betegség. Édenben járni: nagy öröm.

Égés. Égést látni kár nélkül: jó. Nyereség. (1756.)

Kerner szerint: égést látni füsttel és kárral: veszedelem. Betegség. Égő fa: gond. Égést oltani: lemondás kedves tervedről. Égő bokor: szép, de veszélyes asszony. Égő ház, ha másé: kiadás; ha tiéd: szomorúság egy nő miatt. Égő ág, amely nagyon füstöl: nagy veszekedést jegyez; útonjárónál: visszafordulást.

Ég. Borús ég: szomorúság. Napos ég: öröm. Égboltozat két Nappal: nagy baj egy terhes­asszony miatt. Jegyez még háborút is. Égboltozat Nappal és Holddal: bő termés, jó időjárás; nagy szüret. Eget égni látni: haláleset. Égboltozatot leesni látni: vétkezésed lesz. Eget leszakadni látni: gonosz jegy. Igen kék ég: hideg idő. Égben járni és Istent látni: kárvallás. Égben, csillagok között halászó ember: veszekedés. Kinyílt ég: megmenekülsz a romlástól. Csillagos ég: nagy szerencse. Hajózni csillagos égben: veszedelemből menekülsz. Világos ég: szerelmi házasság mutatója. Lángoló ég: nagy szerencse a sorsjátékban. Ég szálló madarakkal: időváltozás. Ég, amely vízben látszik: betegség barmaid között. Égből szálló angyal: levél jó hírrel.

Kerner szerint: betegnek eget égni látni: megkönnyebbülés. Terhesasszonynak égbe szállni: szerencsés szülést jelez. Öregasszonynak égbe felutazni; változás jele. Útonjárónál borús ég zimankós idő, hegyek között havazás, gonosz öregasszony az útban.

Az 1755-ös könyv szerint: égben Máriát és szenteket látni: gyönyörű kilátások jegye. Égben sétáló bárányok: nagy időváltozást jeleznek. 1833-as könyv szerint: számjegyek az égen: ternót mutatnak.

Gvadányi Márton szerint: utasember ne nézzen az égbe, mert megüti bokáját.

Szent György napján égben járni: fagy. Andráskor igen szép, kék eget látni: nagy havazást jelent. Karácsony éjjelén égből citeraszót hallani: lánynak szerető van útban, öregembernek halál. (Régi magyar naptár.)

Gonosz jegy: sánta ördög az égboltozaton. Háború. Kereszt az égen: változás a trónon. (Lipcsei könyv.)

Zarándokok az égboltozaton, akik Kelet felé haladnak: nagy időváltozást hoznak. (Radics Mária.)

Egér. Városban: bátorság jegye.

Kerner szerint: egeret látni: nyereség. Egeret lenyelni: nehéz nyeremény jele. Egeret mezőn látni: elárulod magad. Egeret fogni és megölni: ellenségeid megszégyenítése. Egér ágyban: váratlan szerelmes­kedés. Egérméreg: betegség egy hét leforgása alatt. Egeret valahonnan látni, leány álmában: az elcsábítás jegye. Egerészni jegyez özvegységet. Egerek: jólét, jó házasélet jegyei. Egérfogó: veszedelem.

Gvadányi Márton szerint: asszony szoknyája alatt bújó egér: titkos gondolat.

Útonjárónál mezei egér: céltalan utazás jele. Nagybajuszos egér: nagy ellenséged van. (1833.) Fehér egér: ambó. (1855.)

Egerek a padláson József-napkor: késő tavaszt jegyeznek. Egér a szobában Andráskor: hosszú telet mutat. (Régi magyar naptár.)

Egér, amely belénk búvik: ártalmas gondolat. (Radics Mária.)

Égerfa. Állhatatosság.

Egres. Veszekedők közé keveredsz. Egrest látni: vidámság. Egrest enni: váratlan felvidámo­dás. Jegyez még várva várt vendéget.

Egyedüllét. Segítség.

Egyenruha. Asszonynak mulatság, férfinak gond.

Egyház. Messziről látni: utazás idegen országba. Egyházba menni: szomorúság. Egyházban imádkozni: becsületesség. Egyházi ünnep: vígság. Egyházban másokat imádkozni látni: ellenségeid levernek. Egyházi személy betegnek igen jót jelez. Mindenkinek: vigaszt mutat. Egyházi beszédet hallani: búbánat.

Éhes ember (-nek enni adni): meggazdagodást jelez. Éhesnek lenni: jó egészség. Éhen halni: nagy változás. Éhes állatok között lenni: bátorságod nem hagy cserben. Éhes kutya: időváltozás. Éhes gyermek: vétkezel. Éhes öreg: út.

Éj. Sötét éj: családi veszekedést jelez.

Csillagos éj: hosszú élet. (1779.)

Kerner szerint: zivataros éj: kár. Éjjeliedény: előnyöd lesz. Éjjeli főkötő: asszonyuralom. Éjjeli papucs: tolvaj jár a ház körül. Éjjeliőr: lopás. Éjjeli ing: leánynál szerelmeskedés jegye; öregasszonynál: betegség. Más asszonynál: sápadt arc jele. Éjjel járni-kelni: kellemetlenséged a hatósággal. Éjjeli utazás: gonosz. Éjjeliedényen ülni: fájdalmas betegség. Éjjeliedényt ajándékba adni valakinek: fáradságos munka. Éjjel baglyot hallani: haláleset; látni: hosszú, szép idő. Éjjel ingben sétálni asszonynak: gyermekáldás jegye. Éjjel mezítelennek lenni: szégyenkezés.

Gvadányi Márton szerint: éjjel járni: gonosz; éjjel asszonyhoz járni: betegség.

1755-ös könyv szerint: éjjel kertben járni: veszedelem a háznál. Éjjel tüzet rakni: lopás jegye. Éjjel pénzt olvasni: elárulnak cselédeid. Tilos dologba keveredsz. Sok pénz: (éjjel) tömlöc jegye. Éjjel birkát hajtani: csendbiztost jegye. Éjjel vizet inni: kisebb betegség. Éjjel cicomázni leánynak: titkos szerető; öregasszonynak halál. Éjjel borotválkozni: statárium.

1833-as könyv szerint: éjjel égbe nézegetni és madarat látni: ambó.

Útonjárónál éjjeli köntös, ha asszonyt takar: kellemes találkozás jegye. Éjjeli ruhás férfi: gonosz.

Éj, amelyből madárének hangzik: búcsú az ifjúságtól. (Radics Mária.)

Éjjel köpönyegben járni: hamis bukás. (Régi magyar naptár.)

Éjjeliedény: barátság. Éjjeli virrasztás: sok munka. (Lipcsei nagy könyv.)

Gyógyszerésszel találkozni éjszaka: részegség.

*

Jó éjszakát!

Külön megbeszélést érdemel álommagyarázatainkban az az asszony, aki a takarójára kénytelen hímezni azt, hogy „jó éjszakát”, mert egyébként senki se mondja már azt neki. Ez az asszony gyakran vissza­járogat a kakasszó előtti álmokban azokhoz a kertekhez, amelyekben boldognak képzelt leányságában megfordult. Nagyon szeret labdázni például zárdakertekben, amelyek magas kőfallal vannak elkerítve a világtól. A kis városból csak a torony hegye látszik be a kerítésen. És ez a torony álomban néha különös hangon csalogatja kifelé a kertből a labdázó leányt. Mintha egy szépséges herceg vagy egy bőbeszédű színész ment volna fel a toronyba a harangozó helyett. Ilyenkor azután hiába illatoznak az ibolyák, bódítanak a fehér violák - sőt még a mosolygó szemű apácák is hasztalan vigyáznak az álmodóra. Ő mindig csak arra a hangra felel, amelyet a toronyból vél hallani. Így álmodik az az asszony, akinek senki se mondja: „Jó éjszakát.”

Máskor ugyancsak a megcsalódott asszony színpadon találja magát, és olyan rövid a ruhája, hogy szinte szégyenkezik, mert a színpad előtt sok különböző korú és arculatú férfi áll, aki mind őt nézi a bika vagy a kos szemével. De a szégyenkezés érzetét csakhamar felváltja az öröm érzete, amikor a nagydobos belevág dobjába, és ő bár egyébként nem szokott táncolni, olyan táncot lejt, hogy attól mindenki, öreg és fiatal el van ragadtatva. Addig táncol, amíg ömleni kezd róla a verejték, felbomlik a haja, a földre csúszik a fejkötője, és megreped a sarkáig érő hálóinge, amikor is kábultan felébred, és homlokára szorítva kezét, tűnődve kérdezi: Istenem, hol jártam az éjszaka?

Ugyanez az asszony, különösen az esős éjszakákon, amelyek rendszerint a legcsalfább álmokat hozzák: nemzeti szalagos házasságkötőt lát maga előtt. Szép, kövér ember az eskető, paragrafus alakjában van kipödörve a bajusza, és az ujján nagy pecsétgyűrűt visel. Sajnos, a férfira, akivel az anyakönyves előtt megjelent: már sehogy sem bír visszaemlékezni.

Az álmok különféleségükben jelentkeznek annál az asszonynál, aki megcsalatkozva érzi magát életében. Így nagyon gyakran álmodja azt, hogy ő valamely nagy műhelynek a tulajdonosnője, aki legalábbis annyi munkás fölött rendelkezik, mint valaha az egyiptomi királyok. Ezek a munkások követ törnek, állatokat nyúznak, és csizmákat varrnak az állatok bőréből. A tulajdonosnő szabja meg, hogy mely csizmára kell sarkantyút verni. Dolgozni, reggeltől estig keményen dolgozni: ez annak az asszonynak az egyik álma, aki magát boldogtalannak véli. Ismét csak verejtékezve ébred, mint máskor a táncból.

A boldogtalan asszony álmaiban van jelentőségük azoknak a bábuknak, amelyek a ruhakereskedők kirakataiban állnak; a szépen pödört férfiaknak, akik a fodrászok boltjait díszítik; a különböző szobor­műveknek, amelyek a város sétaterein állnak. A boldogtalan asszonyt szokta például megszólítani Vörösmarty Mihály, amikor álmában előtte elhalad, ugyancsak ez az asszony látja megelevenedni a Víg Hajós-hoz címzett korcsma cégérét; azt a borozgató hajósembert.

De van egy felejthetetlen álma a csalódott asszonynak. Ezt pedig ilyenformán írta le nekem egy sokat szenvedett nő, aki velem magyaráztatta meg álmait:

„Nagy sivatagban jártam: körülöttem sárga homok minden a végtelenségig. Közvetlen a látóhatár alatt egy sárga homokalagút nyílása. Fáradtan vánszorgok tovább. Hirtelen éles sivítással jön az alagútból egy végeláthatatlan tehervonat, csupa nyitott kocsival. Őrült gyorsasággal jön felém, most látom, hogy a vonat csak egy sínen fut, s bár egyenes vonalban jöhetne, mégis óriási kanyarodókat tesz. Már mellettem robog - a mozdonyon nincs senki -, teljes gőzzel rohan, sok üres kocsi elhagyott, mikor az egyikből egy kar nyúl értem, felránt magához a nyitott teherkocsiba; a kézen hosszú, hajlott körmök vannak, s a kéz folytatása maga a Sátán.

(Szép, szabályszerűen kiöltözve.) Nem féltem, és nem voltam meglepve a rablóm kiléte miatt, csak hihetetlenül szorongó érzés tartott fogva az egy vágányért; az erős kanyarodóknál ide-oda estünk, egyébként a szomszédság nem bántott.

Végre hosszas utazás után egy gyönyörű zöld színű folt töri meg a sárga egyhangúságot. Mellé értünk; egy vaskerítéssel elzárt, rendesnél nagyobb sír; földje tiszta, egyenes, felette fehér márványtábla (üresen), és a kerítésen belül egy tiszta, fehér, gyönyörű ló legel. Udvariatlan mentorom, amint közvetlen a sírhoz értünk; egy erélyes gesztussal kiejt, közvetlen a sír közepére; a vonat nagy sípolással továbbmegy, magam pedig ijedten felébredtem.

Jó Szindbádom, nagyon késő van, mesémnek vége szakadt. Jó éjszakát!”

*

Éjfél. Félelem.

Ékszer. Venni: boldogság. Eladni: nagy kár.

Kerner szerint ékszer: nagy szívfájdalom jegye. Radics Mária szerint ékszer, piros kővel: betegség.

Eke. Ekét látni: közeli esküvő jele.

Az 1799-es könyv szerint: biztos házasság. Ekevas: sértés. Sok eke: jó barát. 1855-i könyv szerint eke: félelem.

Gvadányi Márton szerint: ekéd ha vagyon: feleség is akad.

Elefánt. Gazdagnak jó, szegénynek rossz. (1855.)

Elégni. Szenvedés. Leányt is jegyez.

Elevenen eltemettetni: gonosz szerencse.

Élelmiszert árulni: irigység. Vásárolni: rossz kedv.

Éléskamra. Kellemes napok jegye. Barna nő.

Életveszély. Csalódás. Életveszélyben elpusztulni: ellenség győzedelmét jegyzi.

Elfagy valami: jókedv. Elfagy testrészed: lakodalom.

Kerner szerint: fagyott láb: víg utazás.

Gvadányi Márton szerint: fagyott fül: jó hírt jegyez. Radics Mária szerint: fagyott orr: kosár leánytól. 1755-ös szerint: fagyott kutya lába: öregasszonyt jegyez. Egy régi magyar naptár szerint: fagyott láb: tánc jele.

Elfáradás. Haszon. Elfáradni mulatságban: búbánat. Menekülés közben elfáradni: vigyázz háznépedre. Elfáradni kötéstől vagy ruhateregetéstől: jó szerencse.

Elfelejtés. Szerencse. Mulatság. Szőke nő.

Elgázolás. Óvakodj egy nőtől. Elgázoltatni csordától: nagy időváltozás. Elgázolt kendő: búbánat.

Eljegyzés. Nagy kellemetlenség.

Elkésés. Harag.

Elkerülni valamit: gyávaság. Elkerülni jó barátod: ellenségeid vannak.

Elkeseredés. Barátság.

Elkölteni vagyonodat: rossz emlék.

Elköltözködni. Nagy kár a házban.

Ellenséged, ha felborzad bosszúságodra, temiattad megaláztatik. (1856.)

Ellenséggel találkozni: kellemetlen dolgon túlesel. Ellenséggel barátkozni: betegség.

Előkelő emberrel társalogni: nagy tisztelet.

Elsorvadás. Bánat.

Elsüllyedés. Nagy mulatság.

Elszökni. Gyász.

Eltévedés. Kétségbeesés.

Elutazás. Perpatvar.

Elválás. Feleségtől: hiábavaló remény. Elválni baráttól: csalódás. Elválás rokonodtól: rövid időn belül megházasodol. Elválás miatt búsulni: szerencse. Elvált asszony: gyönyör. Gyereket elválasztani: jó remény.

Elvarázsolva lenni: jegyez szerencsét.

Elverni anyóst: öröm. (1855.)

Elpirulás. Kárvallás.

Elvirulás. Bú.

Elsápadás. Közeli betegség.

Ember. Embert látni: gond jegye. Ismeretlen embert látni: jó.

Az 1755-ös könyv szerint: embert koszorúban látni: nyárban jó, télben ártalmas. Koronás ember: nyereség. Főemberrel beszélni: hasznos. Vademberekkel verekedni: jó barátság.

Kerner szerint: ember: gond. Embert messziről látni: jó üzlet. Fekete ruhás ember: balhír.

Gvadányi Márton szerint: ember mezítelenül: álomtalanság, asszonyember mezítláb: megcsalás.

Ember állatbőrben: veszedelem. Ember hason fekve: szegénység. Ember sárban: mulatság. Ember hajadonfővel: halál. Öregember: gondolat, amely titkos és gonosz. Ember, aki fára mászik, jegyez elválást. (1855.)

Guggoló ember: jó termés. (Radics Mária.)

Szeretkező ember: jó gondolat. Állattal szeretkező ember: egyedüllét. (Lipcsei nagy könyv.)

Ember, aki követ tör: nehéz út. (1790.)

Ember az ágy alatt: házassági perpatvar. Ember, aki bolha módjára ugrik: szemérmetlenséget látsz. Ember a háztetőn: gonosz. (Bucsánszky.)

Ember és Kos együtt: hosszú élet. Ember és Bika együtt: sok feleség. Ember és Skorpió együtt: gonosz. (Dálnoki Gaál Gyula gyűjtéséből.)

Útonjáró embernek: nagy gond.

*

A gonosz ember álmai

Arról az emberről, aki álmában annyi rosszat követ el, hogy napközben alig győzi jóvátenni.

Ez az ember rendszerint azzal kezdte álmát, hogy az erdőben elfűrészelte a fák derekait, hogy azok majd agyonüssék a jámbor utazót, aki a rablók bunkója elől megmenekült.

Nappal aztán az emberünk kiszaladt az erdőbe, és bocsánatot kért a fáktól. De azok szomorúan néztek rá - mit sem ért a bocsánatkérés, miután már egyszer elfűrészelték őket.

*

Ez az ember álmában mindig verte az állatokat, vasvilla nyelével a jámbor barmokat, amelyek bőgtek a fájdalomtól; szíjostorral a szegény lovakat, amelyek keservesen rángatták kötőfékjeiket; de bántalmazta még a fiatal ebeket is, amelyek pedig kutyák szokása szerint hízelkedve húzódtak lábaihoz... És ha elérhette a galambok dúcait, akkor kitépdeste e szelíd madarak tollait.

Emberünk alig várta, hogy a verebek megszólaljanak, amelyek csiripelésükkel mindig azt szokták megbeszélni, hogy mi történt az éjjel. Bizonyára tudták ezek a korán kelő madarak, hogy emberünk hány állatot pusztított el az éjszaka, és ezért lármáztak. Mit tehetett a szegény, álmában elfáradt ember? Elment a gyapjas kosokhoz, és megvakargatta a tavaszi szarvuk tövét, mert tudja, hogy ez jólesik nekik. Elment a tehénkéhez, és friss sarjút vitt neki ajándékba. De az állatok szeme továbbra is szomorú maradt.

*

Ez az ember még mást is csinált álmában: - rablókkal cimboráskodott, segített nekik a pecsenyéjük forgatásánál; hamispénzverők odúiban tanyázott, és mindenben helyeselt e sötét képű embereknek; akasztásoknál segédkezett a hóhérnak, és még akkor sem rendült meg, amikor azt vette volna észre, hogy az akasztásra ítélt ember nem más, mint a legjobb barátja; haldoklók feje alól rángatta ki a párnát, pedig a haldoklóban éppen öreg édesanyját ismerte fel; gyermekeket dobott bele a Dunába, és nem törődött keserves sikoltásukkal. Végül aztán mindig felakasztotta magát, hogy fuldokolva ébredt fel.

Emberünk nappal hiába ment el bocsánatot kérni az akasztófadombhoz: a szél ott most is keservesen sóhajtozott, mint akárcsak az éj óráiban. Hiába ügyelt arra, hogy valahogy ne kerüljön erszényébe ólomból öntött tallér, sem pedig karimáján körülreszelt arany: nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy álmában hamispénzverőkkel cimboráskodott. Legjobb barátját pedig megölelte és megcsókolta, amikor találkozott vele. De hiába volt a sírás, a legjobb barát csak szomorúan nézett rá, mintha tudta volna, hogy álmában őt felakasztották.

*

Az álmok pedig mind gyötrelmesebbek lettek... Például sohasem emberünket kergették álmában a zsiványok és vadállatok, mint ez a jó emberekkel történni szokott, hanem emberünk kergetett hosszú husánggal olyanokat, akik az égő házból menekültek. Nyulakat üldözött, amelyeket aztán széjjeltépett, hogy véres lett mind a két keze, mint a vérrel foglalkozó embereké. Virágzó fákról tépte le a fahéjat, mint valami szörnyű fanyűvő, mint valami medve...

Hiába vetett pénzt a táncoló medvének, nem tudta elfelejteni azokat a fákat, amelyekről ő húzta le a ruhát.

Mikor emberünk már nem tudott hová lenni az álmai rettenetességei elől, felkereste azt az Embert, aki álmok kitalálásával és megmagyarázásával foglalkozott. Az álomfejtő végighallgatta emberünket, aztán így szólott hozzá:

- Gyere el mához egy hétre hozzám. Addig majd gondolkozom álmod jelentősége felett. Most erre az egy kérdésre felelj nekem: - Sohasem hallottál álmodban kiáltó vadludakról?

- Nem hallottam - felelt az ember, mert elhatározta, hogy igazat mond az álomfejtőnek.

- Akkor tudom, hogy egy hét múlva el fogsz jönni. Semmi csalárdság, kigondolás nincsen álmodban.

*

Emlék. Szomorúság. Emlékkő: váratlan vendég.

Emlősállat. Szerencse.

Ének. Énekelni és vigadni: szomorúság.

Kerner szerint: énekelve élni: jó egészséget jegyez. De gyászt is. Éneklőt látni: közeli látogatás. Mély hangú ének: kellemetlenség, kellemetlen hír, balog. Vékony hangú ének: vidámság. Éneklő szobor: magány.

Éneklő kanonok: asszonynak gond, férfinak jó egészség. Énekesnő: családi zűrzavar. Énekszó a szomszédból: vigyázz az asszonyra. Énekszó esős éjszakán: halál. Éneket hallani temetőben: nagy időváltozás jegye. Énekes koldus: gonosz. Énekes koldussal együtt asztalnál ülni: nagy szerencse. Éneklő gyermek jegyez rossz egészséget. Éneklő állat: nehéz idők mutatója. Éneklő ajtó: balsors. Éneklő kút: jegyességed felbomlik. Útonjáró éneklése: boldogtalan élet jegye.

Gvadányi Márton szerint: éneklő asszonyt kerülj, mert nyakad szeged.

Énekszó Mihály napján: rossz időjárás. Andráskor: hosszú, hideg tél. Újholdkor: hideg. Hétfőn: balszerencse. Kántorböjtben: kis változás. Éneklő szél esős éjszakán: halálesetet jegyez. (1799.)

Énekes, ha nagyon öreg: nem sok jót jelent. Ha fiatal legény énekel: leánynak megszerelmesedést jegyez. A szél éneklését hallani: derült idő. (Radics Mária.)

Éneklő emberek a padláson: tűzvészt jelentenek.

A különös álmokból: éneklő ruhadarabok, amelyek a napon száradnak: bűnös szerelmet mutatnak. (Saját gyűjtés.)

Enni. Egészséges. Evést látni: látogatás. Vagy jó jövedelem.

Enyelgés hitestársaddal: jegyzi kívánságaid teljesülését. Szolgálóddal enyelegni: jó. Idegen asszonnyal enyelegni: gonosz, haláleset. Szőke nővel: bánat. Kövér nővel: ifjúság. Öreg­asszonnyal: mérgelődés. Gyermekkel: vénség jegye.

Enyv. Csalódás házasságodban. Jegyez még nehéz elválást szerelmesünktől. Útonjárónál: lopás.

Epe. Harag.

Kerner szerint: betegség jegye.

Enyhe idő. Csalódás.

Epedés. Vigasz.

Eper. Nagy öröm. Epret enni: civakodás.

Kerner szerint: epret enni: jó házasság, jó üzlet. Sok eper: nagy barátság. Epret szakítani: kár.

Eper: csók jegye. (Radics Mária.)

Építeni látni ő házát: megutálás. (1755.)

Kerner szerint: gyors előremenetelt is jegyez. Lakásváltozást is mutat.

Épület (ha nagy): terveid nem sikerülnek. Kis épület: csalás áldozata vagy. Szegényház: betegség.

Érc. Veszteség. Ércet vágni: gond. Érckakas: szeszélyes élet.

Erdész. Reményteljes jövendő.

Kerner szerint: váratlan örökség jele. Erdészház: barátságos fogadtatás idegen embereknél.

Erdő.

Az 1756-os könyv szerint: erdő, ha zöld, és a nagy fáknak ágaitól oly sűrű, hogy nehezen járhatni el benne: méltóságot jegyez, de nem kedved szerint valót.

Kerner szerint: erdőt messziről látni: félelem. Sötét erdőben járni: megcsalás jegye. Nagy fájdalom. Erdőégés: fájdalom. Fiatal erdőben járni: nagyon jó.

Ereklye. Háládatosság. Komoly dolgok előtt vagy.

Érem. Szegénység.