Beépített emberünk, István egy kis próbatételt eszelt ki a magukat látnoknak nevezők számára. Mielőtt előhozakodott volna valódi problémájával, meg akart bizonyosodni arról, hogy jó kezekbe kerül-e, és valóban szakértővel van-e dolga.
— Több állítólagos tisztánlátót kerestem fel egy öt éve halott rokonom fényképével. Úgy állítottam be, mintha élő ember volna, és azt kértem, adjanak tanácsot, hogyan rendezhetném vele a viszonyomat. Két helyen csak zavaros általánosságokat mondtak. Mindig úgy alakították a beszélgetést, hogy én áruljak el minél többet a rokonomról. Azonnal tudtam, hogy kóklerekkel van dolgom. Harmadszorra viszont egy olyan nőt találtam, aki kezét a fénykép fölé téve elmondta, hogy csak hideget érez, s szerinte ez az ember halott… Bevallottam, hogy csak tesztelni akartam, mert nem bízom meg akárkiben.
— A közvélemény szemében teljesen összemosódott az önjelölt jósok kategóriája a valóban különleges képességekkel rendelkező, karizmatikus egyéniségekével. A médiában megjelenő dilettantizmus pedig csak lejáratja ezt az ősi mesterséget. Felhígult a szakma, és ezzel a valódi mágusok hitelét rontják — állítja a jós, aki csak azért nem vállalja névvel a véleményét, mert tart a többiek haragjától.
— Ha valaki éberen figyelve vesz részt egy ilyen „tanácsadáson", több kisebb jelből is következtethet a másik hitelességére. Sokakat lenyűgöznek a hatásvadász külsőségek: az üveggömb, a fekete macska vagy a boszorkányos külső. Valójában az emberek kilencven százaléka már sejti a választ a kérdésére, és a csalók ezt használják ki. Ezért arra törekednek, hogy a kliens a jóslás közben minél több információt eláruljon. Figyelik a metakommunikációját; a testbeszédét, a reakcióit. Sokszor ezekből következtetnek arra, hogy az adott probléma mennyire fontos a másiknak, és igazából mit is szeretne hallani.

A lelkiismeretes segítők azonban sosem fölényeskednek a vendéggel. Nem használnak kétértelmű, mégis sokatmondónak tűnő kijelentéseket, amivel felsőbbrendűséget sugallnak. A valódi jóstehetségek olyan különleges érzékenységgel rendelkező emberek, akikbe szinte átáramlik a másik ember érzése, félelme, vágya, s egyúttal azt is „látják" — akár képek formájában —, hogy ezeknek megfelelően mit is vonzhatnak be a jövőből.
Edina egy céges bulin játékból beleegyezett, hogy neki is kártyát vessen egy jósnő. Megdöbbent, mikor egyik állítása, miszerint csalódnia kell egy bontakozó kapcsolatban, már másnap beigazolódott.
— Kiderült, hogy az a jóképű férfi, aki a szomszéd irodából flörtölt velem, tulajdonképpen nős, és gyerekei is vannak. Azonnal felkerestem a jósnőt, s folyamatosan kérdésekkel ostromoltam a jövőmről. A barátaim nyitották fel a szemem, vegyem már észre, mennyire elveszítettem az önállóságomat. Később magam is rájöttem, hogy csak a jövővel foglalkozom és nem élek a jelenben.

Valóban lenyűgöző érzés lehet, ha egy idegen számára nyitott könyv a saját jövőnk, és segíthet nekünk. De ez hajlamossá tehet arra, hogy átengedjük a gyeplőt akkor is, amikor kizárólag rajtunk múlik minden.
Andrea az esküvője után felkeresett egy jósnőt, aki azt mondta, hogy hamarosan el fog válni.
— Emlékszem, mire hazaértem, a kétségbeesésem szilárd elhatározássá vált: én ezt nem hagyom! Sokkal jobban odafigyeltem a páromra, a jelentéktelennek tűnő ellentétek feloldására, a hibáinkra. Mára tökéletesen összecsiszolódtunk, és eszünk ágában sincs elválni.
– Az számít legkevésbé, hogy látjuk-e a jövőt vagy sem. Ugyanis a jövő mindig változik, döntéseinkkel, apró cselekvéseinkkel folyamatosan alakítjuk — állítja Tara, a spirituális segítő. — Nincs kész jövő, de a képességeinket igenis lehet arra használni, hogy figyelmeztessünk valakit: ha úgy folytatod az életed, mint most, akkor nagy valószínűséggel ez fog bekövetkezni.
Lehet, hogy bár Andrea akkor egy elég valószínű jóslatot kapott, mégis „megváltoztatta" a jövőt azáltal, hogy felülmúlta önmagát. Korábban én is elkövettem azt a hibát, hogy pontosan megmondtam, mit tegyenek a hozzám fordulók. Ma már tudom, hogy csak a pillanatnyi jövőképet vázolhatom föl nekik, de a döntés felelősségét senkitől nem vehetem el, különben ahelyett, hogy segítenék, gyerekké tennék egy felnőttet.

Honti Margó, pszichológus
Egy jóslat önmagában is képes lehet befolyásolni valakit, hiszen az elvárás tudattalanul is elősegíti annak bekövetkeztét, és önmagát beteljesítő jövendöléssé válik. Érdekes módon az erős karakterű, összeszedett személyiségekre hat erősebben a jóserő, míg a könnyen befolyásolható, bizonytalanabb személyiségek kevésbé képesek arra, hogy egy bizonyos célt akár tudattalanul is kövessenek. A jóslás egyébként hasonlóan működik, mint a hipnózis. Ha nagyon tiltakozik valaki valami ellen, arra hipnózisban sem lehet rávenni, mint ahogy a jóserő sem hat akkor, ha az illető semmilyen szinten nem fogékony a jövendőmondásra.

Konta Barbara, műsorvezető
A környezetemben nagyon dicsértek egy jósnőt, így én is elmentem hozzá. Kedves volt, és nagyon lelkesítő dolgokat mondott konkrét eseményekkel, időpontokkal. Fülig érő szájjal mentem haza, ám szinte semmi nem valósult meg a jóslatai közül. Utólag azt gondolom, hogy ő arról adott pontos tükörképet, amire kimondatlanul is vágytam. Aztán rátaláltam arra az indiai jósra, akihez még kiskoromban vitt el az anyukám. Legnagyobb meglepetésemre a tíz évvel korábbi találkozás minden részletére pontosan emlékezett. Semmi olyat nem mondott, amit hallani szerettem volna, de szóról szóra minden beigazolódott. Elárulta, hogy ott fogom hagyni a Barátok köztöt és műsorvezető leszek, pedig akkor eszembe sem jutott ez a lehetőség.