„Kislánykorom óta mániákusan ragaszkodom egy apró plüssmacihoz, amit az édesanyámtól kaptam — vallja be kissé szégyenlősen a már komoly beosztásban dolgozó 27 éves Eszter. — Bármilyen fontos feladat vár is rám, megnyugtat és segít, ha ott lapul a táskámban. A nyelvvizsgám előtt rémülten vettem észre, hogy otthon felejtettem a macit. Próbáltam elhessegetni az aggodalmamat, hogy ez csak egy babonás félelem, hiszen nem a kabala segít majd át a nehéz perceken, hanem az, hogy rengeteget készültem. Ennek ellenére teljesen leblokkoltam a bizottság előtt, és végül tényleg nem sikerült a vizsga."
„A kabalák mankót adnak az embernek — vallja Árendás László bioenergetikus. — A pozitív energiát hordozó tárgyak az otthon biztonságát pótolják a külvilágban, ahol mindenféle veszélyek leselkednek ránk. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a tárgyak rendelkeznek egy csak rájuk jellemző rezgéssel. Ha érintkeznek velünk, képesek arra is, hogy felvegyék, felerősítsék, majd visszasugározzák ránk az energiát. Amikor egy plüssállatkára szeretettel nézünk, vagy egy talizmánt dédelgetve pozitív gondolataink támadnak, voltaképpen mi töltjük fel azokat, hogy aztán később egy rosszabb pillanatunkban, amikor nekünk van szükségünk biztatásra, sikerre, visszanyerjük a korábban befektetett energiát."

Ez azonban fordítva is igaz. Az alacsony energiaszintű tárgyak problémát okozhatnak a velük kapcsolatban állókkal. Egy haláleset miatt hozzánk került tárgy például – bármennyire is szerettük azt, akitől kaptuk – legtöbbször csak lehúzó, hátráltató erő a mindennapokban. Persze szó sincs arról, hogy ki kellene dobnunk azokat a tárgyakat, amiket egy kedves hozzátartozónktól örököltünk, csupán nem biztos, hogy feltétlenül hordanunk is kell őket, vagy magunkhoz közel kell tartani abban az esetben, ha rossz emlékek kötődnek hozzá. Például, ha egy hosszan tartó betegség alatt is viselte, akitől kaptuk.

„A barátnőm egy gyönyörű ékköves gyűrűt örökölt a nagynénjétől, — meséli Zoltán. — Rá pár hétre észrevettem, hogy egyre kedvetlenebbé, szeszélyesebbé vált. Eleinte a fáradtsággal, a munkahelyi feladatok megsokszorozódásával magyarázta a változást, de én nem hittem, hogy csak erről van szó. Később már ő sem tudta elképzelni, mi lehet a baja. Nem jártunk sehová, csak otthon ült és szomorkodott. Ekkor került a kezembe egy talizmánokról szóló könyv, és gyanakodni kezdtem a megörökölt gyűrűre. Utánajártam, és kiderült, hogy a nagynéni a halála előtt súlyos depreszszióval küszködött. Elmeséltem a barátnőmnek az elméletemet, miszerint lehet, hogy a lehangoltsága egyszerűen csak átragadt a gyűrű révén. Kinevetett, de azt mondta, végül is egy próbát megér, és lehúzta az ujjáról az ékszert.

Pár nap múlva visszatért a barátnőm régi jókedve és felszabadultsága, a gyűrűt pedig egy kis dobozba zártuk, és felvittük a padlásra a többi emléktárgy közé." A bioenergetikusnak többek között az a feladata, hogy „megtisztítsa" a szeretett tárgyakat, a családi ékszereket a nem kívánatos energiáktól. Ilyenkor lefejti róla a kártékony hatásokat, és visszaállítja a dolgok saját rezgését. Azt is meg tudják állapítani, hogy mikor kerültek rá a „kártékony" energiák. Érdemes megfigyelni, hogy az adott tárgy — pláne, ha az egy számunkra ismeretlen, természetfeletti erőkben bízó távoli kultúrából került hozzánk —milyen érzelmeket, gondolatokat vált ki belőlünk első ránézésre. Ha tartunk tőle, vagy csak távolról esik jól ránézni, akkor semmiképpen ne akarjuk megszerezni, akármit is mondanak nekünk az eredetéről, mert csak felerősíti bennünk és a környezetünkben az ártó, negatív energiákat.

A legerősebb a fémekből, főként a nemesfémekből készült, szimbólumokkal ellátott talizmánok rezgése, ezért azok hatnak leginkább az emberi szervezetre. Ildikó állandóan visszatérő nőgyógyászati problémákkal keresett fel egy energiagyógyászt, aki a szükséges kezelés után egy ősi egyiptomi szimbólummal ellátott rézmedált is a nyakába akasztott. A lány nagyon meglepődött a különös gyógymódon, de első ránézésre tetszett neki a kis ékszer, ezért nem ellenkezett.

„A medál egy Ízisz-csomót ábrázol (Ízisz az ókori Egyiptom leghatalmasabb varázslónője — a szerk.), amitől az egyiptomiak nem csak a menstruációs fájdalmak és női bajok gyógyítását várták, de mágikus védelmi erőt is tulajdonítottak neki. Elolvastam az amulett mitológiai vonatkozásait, és nagyon megtetszett. Ahogy kezdtem hinni benne, egyre kevésbé jelentek meg a nőiségemet támadó hatások a hétköznapokban, és rövidesen az egészségi állapotom is javult."
Talán nem is az a lényeg, hogy a kabalák, talizmánok valójában mágikus tárgyak-e, vagy csak mi „ragasztunk" rájuk misztikus varázserőt. A fontos az, hogy működnek. Mindazonáltal azért ne feletkezzünk meg arról sem, hogy bár valóban szükségünk lehet mankókra a mindennapokban, de csak addig, amíg megtanulunk velük járni, és nem akadályoznak minket a haladásban.

Jó, ha tudod:
• Az erőt adó talizmánok és a védelmet szolgáló amulettek kiválasztásánál – amelyek általában istenek, angyalok, démonok neveit, és ősi erők jeleit ábrázolják – fontos lehet, hogy intuitívan figyeljünk arra, melyik tárgy, melyik szimbólum szólít meg bennünket igazán.
• Az energiahordozó tárgyak hatását nagymértékben fokozhatjuk, ha időnként folyó víz alatt megtisztítjuk (öt percig tartsuk alá), miközben egy saját magunk által kitalált – akár csak gondolatbéli – birtokba vételi szertartással fejezzük ki a „szövetségkötést".
• Az amulettet érdemes egy darabig a ruha alatt hordani, hogy a bőrünkkel érintkezve minél jobban feltöltődhessen a belőlünk áradó magnetikus erővel. Ezek után a hátuljába karcoljuk bele nevünket, vagy bármilyen, bennünket kifejező jelképet, majd erősen koncentráljunk azokra a célokra, vágyakra, amelyek elérésében számítunk a segítségére.
• Ügyeljünk arra, hogy más ne érintse, mert az jelentősen csökkentheti az erejét.
• Mivel minden tárgy képes a külvilágból energiákat felvenni, ezért a gyakran magunknál hordott kabalát, még egy plüssállatkát is gyakran meg kell tisztogatni.

Laár András
zenész

A talizmán a mágikus „nekitulajdonítás" révén működik, ezért szerintem bármi lehet varázslatos, amiről azt el tudjuk hinni. Saját tapasztalatom van arról, hogy egy teljesen jelentéktelen kis kövecskét is fel lehet tölteni olyan szellemi tartalommal, amitől az már gyógyító erejűvé válik. Másrészről rájöttem, hogy a mágikus erejű szimbólumokkal nagyon óvatosan kell bánni. Hosszú ideig egy olyan talizmánt hordtam a nyakamban, ami a környezetemre irányuló intenzív erőt képviselt. Észrevettem, hogy akkor is működik, amikor én nem akarnám. A rosszkedvet, a negatív érzéseket is felerősítette, s a külvilágban nagyobb erővel jelent meg mindaz, ami bennem nem volt rendben.