Firkáink a személyiségünk kevéssé kontrollált, ösztönös régiójában keletkeznek. Szakemberek szerint a legizgalmasabb éppen az, ahogyan kézmozdulataink nyomán a vonalak papírra vetülnek, és ennek során tulajdonképpen minden egyes pillanatban valamiféle közlő jelleg nyilvánul meg. A rajzolgatás a tudat alatti régiókból hozza elő azokat a fontos vagy elfojtott dolgokat, amelyeket az írásunk még egy grafológus szakember számára sem minden esetben mutat ki. Míg írásképünk alapján a teljes személyiségünket fel lehet térképezni, az ákombákomok kiemelnek bizonyos tulajdonságokat, karaktervonásokat, miközben nemcsak jellemünkről árulkodnak, hanem rejtett, freudi ösztönéletünkről is.

A telefonálás közbeni rajzolgatással általában valamilyen szorongásunkat akarjuk oldani, de mindezek azt is jelezhetik, hogy egy megoldásra váró probléma foglalkoztat, esetleg menekülni akarunk valamilyen helyzetből, vagy egyszerűen csak a felgyülemlett pozitív és negatív érzelmeinket vezetjük le ily módon.

Az ábrák a korral változnak. Mást rajzol egy lány, amikor először szerelmes, mást egy nő, mikor áldott állapotban van, és mást, mikor már nagymama. A firkák témáját mindig az aktuális élethelyzet, illetve hangulat határozza meg — a személyiségen túl. Természetesen vannak olyan általánosságok, melyek hangulattól függetlenül elemezhetőek.


Nem mindegy, hová

Amikor valaki írni kezd egy papírra, birtokba vesz egy teret. Az a mód, ahogyan ezt teszi, megmutatja, hogyan viselkedik akkor, ha a való életben bizonyítania kell. A firkák térbeli elhelyezkedése szintén kifejező. Ha az előttünk heverő kis papírdarabka közepére kezdünk el rajzolgatni, biztosan erős személyiséggel rendelkezünk. Aki a lap tetejére firkál, azt a szellemi dolgok foglalkoztatják, fontos számára az esztétikum, a szépség, aki viszont az aljára, azt sokkal inkább az anyagiak vonzzák, a természet szeretete jellemzi, és fontos számára a szexualitás, hiszen ez az oldal az ösztönöké. A papír bal szélére skiccelő a múltban él, meghatározó számára az anya hatása, és inkább befelé forduló ember.

A jobb oldalt szeretők viszont kedvelik más emberek társaságát, a jövőt tartják fontosnak, és az apai dominancia jellemzi őket, vagyis nyitott, extrovertált típusúak. Valamelyest erőszakosabb, rámenősebb az átlagnál az, aki ráfirkál egy szövegre. Ugyanakkor a folyamatosságot keresi, társaságban, emberek között érzi jól magát, és nem szereti a magányt az, aki két bekezdés közé firkál.


Vonalkázók és satírozók

A hely és a forma mellett az sem mindegy, hogy milyen lendületesen karcoljuk a papírt, vagyis milyen vonalvezetés jellemzi firkáinkat. Az erőteljesen rajzolók kevésbé tudnak alkalmazkodni, irányító természetűek, a lágyabban „vonalkázók" általában kedvesebbek, simulékonyabbak, engedékenyebbek. Aki viszont besatírozza az ábrát, amit rajzolt, az olyan rejtett-titkolt dolgot vagy tudattalan problémát jelez, amelyet még az illető maga sem tud megfogalmazni.

Általánosságban elmondható, hogy a geometriai ábrák a racionálisabb, mában élő típusokra jellemzőek, olyanokra, akik számára fontosak a szabályok, és akiknél az erő, az ambíció és a törekvés dominál. Akik viszont különféle alakzatokat — szíveket, napocskát, embereket — skiccelnek fecnikre, érzelmesebb beállítottságú, lágyabb személyiségek.


Az ábrák „megfejtése"

1. Aki vonalkákat húzogat, esetleg összekötött diagramszerű vonalakat, annak biztatásra, állandó dicséretre van szüksége, ám ha ezt megkapja, képes álmait, terveit valóra váltani. Ha a vonalakat balról jobbra húzza, a jövő felé néz, ha épp ellenkezőleg, akkor nem tud elszakadni a múlttól

2. Spirálokat rajzol az, aki kizárólag a jelenben él, a maga alkotta világban. Néha annyira elzárja magát a valós világtól, hogy észre sem veszi a kellemetlenségeket. Ugyanakkor kiegyensúlyozott egyéniség, aki képes határozott, gyors döntésekre.

3. Köröket, négyzeteket vagy háromszögeket vetnek papírra a logikusan gondolkodó emberek. Az ésszerűség azonban nem mindig juttatja el őket a helyes megoldáshoz, így néha elhamarkodott következtetéseket vonnak le, és képesek elbízni magukat intelligenciájuk miatt. Három egymásba koncentrikusan futó kör a test, a lélek és a szellem összhangját mutatja, a félkörök pedig gondolati nyitottságunkról és tanulékonyságunkról árulkodnak.

4. Aki mindig virágokat firkál, jószívű, segítőkész ember, akit sok an szeretnek. Még a sikertelenség sem keseríti el, és nem akadályozza tervei megvalósításában, ezenkívül türelmes és hűséges barát. Lelkesedése a művészet és az irodalom iránt határtalan.

5. A fákat, leveleket rajzolók kimagaslanak a kreativitás terén. Vágynak az ismeretlen megfejtésére, és képesek is felfedezni azt.

6. Aki tájképeket vet papírra, felelősségteljes, kiegyensúlyozott típus. Vágyai megvalósítása számára nem egyszerűen elérendő célt jelent, mivel tudja, hogy jutalma a tökéletes harmónia. Saját érdekeit sem hagyja figyelmen kívül, de a másokért való tenni akarás az elsődleges. Jó vezető válhat belőle.

7. A folyton állatkákat megörökítők érzékenyek. Mindenkiért és mindenért aggódnak. Még sincsenek terhünkre, hisz leginkább magukat emésztik. Megértőek és segítőkészek. Ha valaki például csigát alkot, mély érzelmi bizonytalanságban szenved, vagy fél valamitől. 

8. A napocskákat rajzolók igazi romantikus művészlelkek. Alkalmasak kreatív munkakörbe, hiszen mindent szépnek látnak. Végtelenül optimisták, így könnyen elkerülhetik figyelmüket az előttük tornyosuló akadályok.

9. Aki keresztet szeret firkantani, úgy, hogy a közepénél feljebb helyezkedik el a vízszintes vonal, az a szellemiségre helyezi a hangsúlyt. Aki a közepénél lejjebb teszi a vízszintes vonalat, az az anyagiságra fektet nagyobb hangsúlyt.

10. Akad olyan is, aki folyton a nevét irkálja. Ő nagyra tartja magát. Segítőkész, de szereti tudatni másokkal is, hogy milyen nagylelkű, és mennyi mindent megtesz másokért. Akaratereje nem ismer határt, érzelmei hevesek.