|
Történeti áttekintés
Mielőtt megismerkednénk azokkal a Feng-shui módszerekkel, amelyeket alkalmazni fogunk, szeretném bemutatni, hogy Kína történelmében a Feng-shui alkalmazása hogyan követhető nyomon. A Feng-shui eredete az idők homályába vész, egyes források a keletkezését 3, más források 5 ezer évvel ezelőttre teszik. Az első ismert Feng-shui tankönyv a 9. században íródott.
Az ősi Kína építészetéről nem sokat tudunk, mivel csak a 6. századból maradtak fenn az első építészeti emlékek. Írásos források és a sírokban talált agyagszobrocskák alapján tudjuk, hogy a kínai ősi építészet faépítészet volt. A jellemzője volt a toronyszerű építkezés. A „tai” toronytípus feltételezések szerint az i.e. 2. ée-ben alakult ki. Ez tömör alapzatra vagy falra épült őrtorony volt. A „lou” önálló fatorony, ez tekinthető a pagoda ősének.
Az i.e. 3. században a buddhizmus Ashoka uralkodása alatt államvallássá vált Indiában. A buddhizmus jellemző épülete a sztúpa. Eredetileg Buddha hamvai fölé nyolc sztúpát emeltek, majd ezek mintájára épült a többi. A sztúpa a kozmosz jelképe és pontos matematikai szabályok szerint épül. I.sz. 190. körül a buddhizmus átkerült Kínába, majd a 6. század végére egész Kínát meghódította. Kína Indiából csak a buddhizmus eszméjét vette át, vagyis a tartalmi elemeket, de a formai elemeket és a szentélyt a saját építészeti hagyományainak megfelelően alakította ki. A templomok, a lakóházak, paloták és kolostorok építése továbbra is az ősi, Feng-shuin alapuló szabályok szerint történt, mint ahogyan ez látható az i.sz. 530 körül elkészült Yung-Ning-Ssu szentély esetében.
583.-ban újjáépítették Csang-ant a fővárost. Az újjáépített város a hagyományos elrendezésű kínai udvarház hatalmasra nagyított mása, közepén állt a császári palota, a „Tiltott Város”, ami szintén az ősi lakóház felépítése alapján épült. Csang-an főváros a későbbiekben teljesen elpusztult 906.-ban.
552.-ben a buddhizmus kínai és koreai közvetítéssel átkerült Japánba. A japán kolostorok a kínai kolostorok (pl.: Yung-Ning-Ssu) mintájára épültek, vagyis a Feng-shui ősi elrendezési elvei szerint.
Japánban Csang-an mintájára megépül Heijo és később Heian-kyo a két főváros. Tájolásuk és szerkezetük hasonló Csang-anhoz.
1400. és 1420. Között felépítik Pekinget, az új fővárost. Itt látható az egyetlen épen maradt kínai császári palota. A palotát a császári város fogja körül, amely a hivatalnokok szállásául szolgált A palotában a trónterem és maga a trón is délre néz.
Az 5. képen látható az ősi, kb. 4000 éve kialakult lakóház típus vázlata. Jellemzője, hogy az elrendezése szimmetrikus, de a Feng-shuira jellemző észak-déli tájolás itt még nem jelent meg. Központja a többszintes lakótorony, amelyet fallal kerítettek körbe, a falon egy kapu nyílik.
A későbbiekben a paloták elrendezése is erre a formára épült. A palotáknál egyértelműen kimutatható az axiális elrendezés. Itt a lakótorony és a vendégek és a vendégek fogadására szolgáló terület itt már külön épületben helyezkedik el, vagyis a hivatalos és a családi élet térben is elkülönül egymástól. Az i.e. 2. században az építkezési formák már sokkal kiforrottabbak, de még mindig őrzik az ősi alapvető elrendezés nyomait. Itt a palota tovább tagolódik, a lakórész és a fogadócsarnok előtt egy fatorony emelkedik. Alapvető változás a korábbiakhoz képest, hogy ekkor már egyértelműen kimutatható az észak-déli tájolás, a kapu rendszerint délre nézett, az épületek hátulja pedig északra.
Maspero (Maspero,1978) érzékletesen ábrázolja ezeket a palotákat:
„Az urasági kastélyokban lakott az uraság, az uraság asszonyai és gyermekei, és a nemesek, valamint papok, írnokok, katonák. A kastélyok egységes, rituális elvek szerint épültek. Leghátul volt a lakóház, előtte három udvar sorban. A középső főudvarban volt a dél felé nyíló fogadóterem. Az egymásba nyíló udvarokon magas kapuk vezettek át, az egész épületcsoportot fal és árok védte. A magtárakat és raktárakat ebben a falban helyezték el. A falon kívül az északi oldalon nagy térség volt, ott tartották a vásárokat A déli kapu mellett kétoldalt a tanácsadók, papok, írnokok, kézművesek lakásai voltak. A települést olykor körülvette egy külső fal is. A városok is erre a mintára épültek.” A 6.-7. képen látható az urasági palota és környékének vázlatos rajza.
A 8. lépen láthatóak a kínai és a japán buddhista kolostorok elrendezési vázlatai. Látható, hogy a Shittenno-ji a Yung-Ning-Ssu templom mintájára épült, átvéve a jellegzetes axiális elrendezést és az egyes épületrészek funkcionális elhelyezését. A Horju-ji ezzel szemben jellegzetes japán újítást tartalmaz. A tökéletességre való törekvést a szimmetria megtörésével jelenítik meg. Ez jellegzetes japán gondolat, Kínában nem fordul elő. A szimmetria a cél, a kvázi-szimmetria pedig az út, ami a célhoz vezet. Nagyon nehéz megfogalmazni azt a természeti törvényt, amit a japán buddhisták ilyen jól észrevettek és képesek voltak kifejezni is, ez a természeti törvény pedig az, hogy a világ fejlődik, és ez átalakulásokkal és a szimmetria megtörésével jár. A változás jelenlétének jele az idő. A tökéletes állapot időtlen. Egy olyan világba, ahol az idő jelen van a kvázi-szimmetrikus elrendezése a dolgoknak jobban illeszkedik, mint a szimmetrikus. Ez az oka annak, hogy semmilyen japán épületre, vagy kertre nem jellemző a szimmetria.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
